Gondolatom hozzád libben,
       édes álmom, édes álmom.

Eszembe jutsz a holdfényes
       éjszakákon, éjszakákon.

Téged látlak minden pajkos
       napsugárban, napsugárban,

pezsgő, langyos, tavaszvégi
       áradásban, áradásban.

Kísérsz engem az erdei
       vándorlásban, vándorlásban,

árkon-bokron, fűben-fában,
       szűz csapásban, hűs forrásban

érzem, ott vagy. Szereteted
       körülölel, puhán átfon,

melege nem fogy el sosem,
       legyek bárhol, legyél bárhol.

Bármit adtál, bármit kaptam:
       már nem várom, már nem várom.

Bármit kaptál, bármit adtam:
       már nem bánom, már nem bánom.

Amit tőled hiányoltam,
       az volt átkom, az volt átkom.

Egykor vágytam - ma mindennap
       megtalálom, megtalálom.

Ami elmúlt, elmúlt - nincsen
      adósságod, adósságom.

Önkéntelen, mint a napfény,
      úgy sugárzol, úgy sugárzom.

Tekinteted, lágy mosolyod
      elkísér majd, járjak bárhol.

Akárhol légy, az úristen
      mindig áldjon, mindig áldjon!

***

Ihlet: Palya Bea - Szabadon

"Érzem, így most ez jó,
Ami rég volt, mind elmúlt,
és nem kell rá szó
Bőröm fújja a szél
Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem
érzi hogy él"