Ma délután történt. ha a címből nem érted, mindjárt megérted. Gyerekek, ezekért a sztorikért élek.

Volt az a bizonyos szállítócéges fennakadás (ha nem rendeltél online mostanában és nem tudod, mivan, addig örülj), szóval mint oly sokan, hetek óta várom a csomagomat. Két napja már kaptam egyet, morogva nyomta a kezembe a futár: "Csöngettem, semmi, hívtam, semmi, azt se tudtam hova hozzam, viszlátmindenjót, nemhiszemelhogy..." és már el is tűnt a lépcsőfordulóban. (A csomag ráadásul egy téves küldemény volt: üres kartondoboz, benne a harmincezer forintos rendelésem helyett egyetlen dologgal: egy tízoldalas céges prospektussal. Erre már csak vállat vontam, majd csak idetalál egyszer a cuccom, ma meg nyert a Trump, az ingerküszöböm már rég elment nyugdíjba.)

Lényeg, hogy ma célba ért a tulajdonképpeni rendelésem. Természetesen nem akkor jött a futár, amikorra írták, hanem fél órával hamarább, amikor még sétálni voltam. Nézem a telóm, nem fogadott hívás, csörgetem, ismerős hang: "csöngettem, semmi, hívtam, semmi, pontmintmúltkor..."

"Ott van még a környéken?" - kérdezem.
"Ott."
"Ott lesz még negyedóra múlva?"
"Persze, csörgessen meg a hölgy, megmondom, merre járok, érte lehet jönni."

Na, erről van szó. Letesszük. A csomagom jó tíz-tizenöt kiló, lift nincs, de leszarom most már, hadd vegyem át, nem érdekel hogyan vontatom el onnan, csak tegyünk már pontot ennek a dicstelen történetnek a végére.

Visszaérek, megcsörgetem, a szomszéd utcában áll a furgon, ott találkozunk.

"Heló, itt van, de várjál már, el tudod vinni? mi, gyalog vagy??? azt hittem, autóval! na gyere, eldoblak, ugorj be hátra! csak kapaszkodj majd meg!"
...csávókám egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, és szemrebbenés nélkül meghozta a leggyakorlatiasabb döntést 😀 Én pedig szintén vagyok annyira a praktikus és dinamikus megoldások híve, hogy nem érdekelt volna az sem, ha átcsempész a határon, csak haladjunk már valamerre!

Sosem ültem még furgonraktérben halomra dobált rögzítetlen dobozok körében, nulla kilátással, kanyarokban ide-oda csúszkálva, de egyszer mindent ki kell próbálni.

Emberem közben kedélyesen beszélt nekem hátrafelé a motorzajon át, én pedig rég szórakoztam ennyire jól. Gondoltam, ha elrabol, majd írok sms-t a rendőröknek, és a 10 perc múlva kezdődő meetingemre meg majd bejelentkezem telóról.

De sajnos uszkve másfél perc alatt megérkeztünk. Kienged, kezembe nyomja a málhát, fel tudod vinni? Haver, napi sokszor tolom le ezt a 4 emeletnyi lépcsőt, meglepődnél, mi mindent hordtam itt fel-le az évek során, mondanám, de egy perszére van időm, mert ő egy oké, köszi, heló után már indít is és megy tova, meg se várva az elköszönésemet.