én írok magamnak

mindamellett hovatovább ezenfelül

mindamellett hovatovább ezenfelül

Purgatórium

2020. július 30. - asztalfióknak suttogó

Nem múlik a szenvedély.
Forr a sűrű, piros vér.
Bármit mond a józan ész:
már örökké bennem élsz,
te bennem és én benned.
Mégis el kellett menned.
Elindultunk két úton,
de lelkeink egy húron
rezdülnek az éterben.
Hiába óv értelmem:
vonzódásunk hatalom.
Kettőnk kincsét nem adom.

Múltunk közös énekünk.
Egy anyagból vétettünk.
Szó, rezdülés, mozdulat:
tükröd vagyok s tükröm vagy.
Ismerős egész lényed.
Magam látom, ha nézlek.
Érzel engem; érezlek.
Minden szikrám tebenned
nyomban válaszra talál.
A lelked az én hazám,
szíved az én otthonom,
tested az én templomom.

Te is érzed, tudom jól.
Nem beszélsz, de tested szól.
Arcod előtt üvegfal.
Szívem partra vetett hal.
Tudod, de nem teheted.
Érzed, de nem engeded.
Látod, de leállítod.
Nem mered. Légy átkozott.
A gyávaságnak ára lesz:
ezért drágán megfizetsz.
Ó, pusztító vonzalom.
Így marad már. Feladom.

Tán egy másik életben
gyönyörűszép szíveden
halált hozó fű helyett
felfakad a szeretet.
Addig sorsunk ez marad:
(ki mint vet, úgy is arat...)
eltéphetetlen kötés,
fuldokolva vergődés
szívünk izzó parazsán.
De semmiért nem adnám
múltunkat, volt szeretőm:
te vagy bölcsőm s szemfedőm.

Szélnek dúdoló

Gondolatom hozzád libben,
       édes álmom, édes álmom.

Eszembe jutsz a holdfényes
       éjszakákon, éjszakákon.

Téged látlak minden pajkos
       napsugárban, napsugárban,

pezsgő, langyos, tavaszvégi
       áradásban, áradásban.

Kísérsz engem az erdei
       vándorlásban, vándorlásban,

árkon-bokron, fűben-fában,
       szűz csapásban, hűs forrásban

érzem, ott vagy. Szereteted
       körülölel, puhán átfon,

melege nem fogy el sosem,
       legyek bárhol, legyél bárhol.

Bármit adtál, bármit kaptam:
       már nem várom, már nem várom.

Bármit kaptál, bármit adtam:
       már nem bánom, már nem bánom.

Amit tőled hiányoltam,
       az volt átkom, az volt átkom.

Egykor vágytam - ma mindennap
       megtalálom, megtalálom.

Ami elmúlt, elmúlt - nincsen
      adósságod, adósságom.

Önkéntelen, mint a napfény,
      úgy sugárzol, úgy sugárzom.

Tekinteted, lágy mosolyod
      elkísér majd, járjak bárhol.

Akárhol légy, az úristen
      mindig áldjon, mindig áldjon!

***

Ihlet: Palya Bea - Szabadon

"Érzem, így most ez jó,
Ami rég volt, mind elmúlt,
és nem kell rá szó
Bőröm fújja a szél
Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem
érzi hogy él"

Nincs megállás (Supergrass: Moving)

1.
Előre csak, előre,
egyik helyről a kettőre -
ez megy már oly régóta,
mintha minden nap ugyanaz volna.

2.
Előre csak, előre,
maradni nincs értelme,
Nem köt ide semmi sem,
maradni nincs ok sosem.

R1.
Lelkem mély, mély mocsárba süllyed,
bennem tél, fagy, jéghideg űr.
És a zűr, zűr egyre nő bennem,
a remény eltűnt.

R2.
Egy mély, mély mocsár a lelkem,
szívem kő, jég, acélkemény.
Talán te majd segíthetsz rajtam,
ha lesz még remény.

3.
Tovább menni, csak tovább,
hogy ki vagyok, nem tudom már.
Ne kövessen senki sem,
Visszaút nincsen sosem.

4.
Csak tovább és még tovább,
míg meglelem szívem otthonát.
És ha már vége mindennek,
talán újra felismerlek.

R1.
Lelkem mély, mély mocsárba süllyed,
bennem tél, fagy, jéghideg űr.
És a zűr, zűr egyre nő bennem,
a remény eltűnt.

R2.
Egy mély, mély mocsár a lelkem,
szívem kő, jég, acélkemény.
Talán te majd segíthetsz rajtam,
ha lesz még remény.

 

Szóval az úgy volt, hogy ma reggel felkeltem, betettem ezt a számot, és 1 órával később megvolt a szövege magyarul. Ezt a dalt Jamie Winchesterék is feldolgozták, én rajtuk keresztül ismertem meg akkor, amikor az egyetem alatt minden egyes budapesti koncertjükön ott tobzódtam.

Annak ellenére, hogy évek óta ismerem és szeretem, a dal szövegével egészen pár héttel ezelőttig egyáltalán nem foglalkoztam. A refrén szövege megvolt, és ennél több nem is kellett. Január elején egyszer épp Jamie-ék müpás Wood and Strings koncertjét hallgattam, és mikor ott eljátszották a Movingot, kíváncsi lettem az eredeti dalra - akkor figyeltem először tudatosan a szövegre is. Ahogy ma reggel átmosott a dal, elkezdtem figyelni, bennem mit mozgat meg, hol rezonálok rá, számomra mit mond, én hogy értem és érzem, amit a szöveg kifejez. Ahogy magyarul elkezdtek jönni a szavak, felfedeztem, hogy más ritmust kérnek maguknak, ami a magyar nyelvnek talán természetesebb folyást enged. (Illetve a zene ritmusa megengedi, hogy rá lehessen mondani -rappelni, atyaég! - a gitárra, bár így meg gyorsabb lesz és elemelkedik a dal folyásától... mindenesetre lehet vele játszani, én jól szórakoztam. :)) Szóval valahogy úgy éreztem, hogy a dalszöveg gondolati egységeit ebben a ritmikai keretben tudom úgy kifejezni, hogy az angol, a magyar és az univerzális hangulati mezőben kellő átfedést találjak. Egyedül a refrén ritmusát hagytam meg, mert annyira egyedi, és annyira kifejezi számomra a dal lelkiállapotát is, hogy nem lett volna szívem kihagyni. Olyan, mint egy ráolvasás. És így legalább a refrén énekelhető magyarul is :) bár ez utóbbi kevésbé volt szempont. És igen, vannak olyan részek, ahol a szó szerintiséget (sőt, akár magát a gondolatot) beáldoztam a saját önkényes értelmezésem javára. Én írtam, tehát megtehettem :)

Aki összevetné, annak íme az eredeti szöveg. Meg a a fenti linkek nem működnének, keressetek rá youtube-on, így lesz kerek az élmény :)

Supergrass: Moving

Moving, just keep moving,
Till I don't know what's sane,
I've been moving so long,
The days all feel the same,

Moving, just keep moving,
Well I don't know why to stay,
No ties to bind me,
No reasons to remain,

Got a low, low feeling around me,
And a stone cold feeling inside,
And I just can't stop messing my mind up,
Or wasting my time,

There's a low, low feeling around me,
And a stone cold feeling inside,
I've got to find somebody to help me,
I keep you in mind,

So I'll keep moving, just keep moving,
Well I don't know who I am,
No need to follow,
There's no way back again,

Moving, keep on moving,
Where I feel I'm home again,
And when it's over,
I'll see you again,

Got a low, low feeling around me,
And a stone cold feeling inside,
And I just can't stop messing my mind up,
Or wasting my time,

There's a low, low feeling around me,
And a stone cold feeling inside,
I've got to find somebody to help me,
I keep you in mind.

Most, mielőtt kitettem volna ezt a bejegyzést, olvastam a wikin, hogy az eredeti szám a turnézás ismétlődő rutinjáról szól. Hát, mit mondjak, bennem nem egészen ez volt, ahogy az én verziómat készítettem ;) Ez a szép a feldolgozásokban. Jó játék ez!

Nárcissza rátekint önmagára

Lehet, hogy nem is puszta szeretetből
keresem a társaságod.
Nem is azért tartlak számon,
és érdeklődöm hogyléted felől,
mert te érdekelsz önmagadért.

Talán
azért nyújtózom utánad,
mert szeretném, hogy közöm legyen hozzád,
még ennél is több, mindig,
mert magamnak akarlak,
mert én akarok lenni az, akihez fordulsz,
akinek magadat kitárod,
elmondod, mi fáj,
és akkor én megmenthetlek téged.
Meghallgathatlak, csitíthatlak,
megdicsőült madonnaként
fejedet ölembe hajtva elringathatlak,
balzsamos álomba bájolhatlak
a napi gondok elől,
megmámorosodva a veled való
törődésben.

És nem azért,
mert igazán, önzetlenül
szeretnélek.

Micsoda artista-
mutatványokra képes
a lélek.

Légkörbe írt szabályzat

Vigyázz, ki itt belépsz,
az ajtó előtt a fonott lábtörlőt
odébb ne rúgd szabálytalanra,
csak libbenj át rajta,
nyomot nem hagyván, sterilen,
mintha itt sem lennél.
Az előszobában is
óvatosan a kabáttal,
akaszd csak fel oda, ahol kevésbé szúr szemet,
húzódjon meg illedelmesen és
lehetőleg semmit sem sejtetvén
a többi holmi között.
A poharat hagyd a mosogatóban
a többi mellett feltűnésmentesen,
ne is nagyon pakolj ki
egyébként sem,
úgyse hoztál sok mindent
éjszakára. (Minek is?)
A ruhákat
majd felszedjük a földről és az ágy végéből;
semmi ne zavarja meg a rendezett összképet.
A vattapamacsoknak ott a kis kuka.
A zuhanyzás után ott maradt
vízcsöppeket, meztelen tested remegő mementóit
is feltörlöd majd, ugye, drága?
Ne aggódj, az ágyneműt
lehúzom utánad.
Jó fej vagy, köszi.
Korrektül intézzük itt a dolgokat.
Se DNS, se ujjlenyomat,
személyiséged lebbenéseit is hagyd nyugodtan
kiterítve a lépcsőház cementkövén.
Csak semmi hiszti, balhé meg feszkó.
Volt abból épp elég. Veled
meg tökjó, hogy nincs semmi ilyesmi
és végül is baromi jól
elütjük az időt, nem igaz?

Ha újra jössz, azért
túlságosan ne érezd otthon magad.
Ismerős pálya, lehet,
de semmi több.
A szokott helyükön álldogáló tárgyak
ne keltsenek benned semmilyen
bennfentes érzést.
Rád vártak? Dehogy.
El ne kezdj köszönni a könyvespolcnak,
szőnyegnek, TV-nek, a kislámpa
fényének a plafonon,
látogató.
És ha ezek után,
egy óvatlan, különösen jókedvű délutánon
a küszöbön átszökellvén
és mindenről megfeledkezve
e szabályok urát és őrzőjét
merész és bizalmaskodó módon
csókkal mered üdvözölni,
hát magadra vess.
Visszatartott lélegzetből,
kikerült tekintetekből,
flegma nemtörődömségből,
jégvirágos dermedtségből
bűvölt falat húzol közénk
azonnal és végérvényesen.
Ne idézd ezt ránk, ha jót akarsz magadnak.
Ez a törvény, és te sem leszel kivétel.
Ne firtasd és ne feszegesd.
Mindegyikünknek jobb ez így, drága.
Élvezzük, amit lehet - de kérlek,
hagyj fel minden más reménnyel.

kísérlet

ha már derült égből átcikázott rajtad,
ha már milliószor átrágtad magadon,
hol belül cseppenként, lassan átfolyatva,
hol dühödt árként csapkodva a falakon;

átégetted magadon újra és újra,
mocsoktól tisztulva szépre desztilláltad,
s bármennyire vártál szublimációra:
lelked edényébe visszahullt a párlat;

a környező érzések ha mind jó ismerősök,
ha átélted, túlélted, és mégsincsen tovább---
ha úntig játszottad már kopott billentyűkön
ugyanazt a dalt a fekete zongorán;

ha döbbenten szétnézel lelki vegykonyhádban
és konstatálod, hogy megállt a tudomány,
akármit próbáltál, bármily technikával,
nem és nem szelídül a szubsztanciád,

be kell hogy ismerjed: a hatalmad véges.
ami fölötted áll, nem hajlik igába.
aranyat kinyerni nem lesz módod innen -
csavard le az égőt, s fogadd el: hiába.

s ha már kilúgozott küzdelmeid kínja,
és sápadt arccal iszod a langy nap sugarát,
egyvalami maradt, amit megtehetsz még:
versbe öntöd e balsorsú alkímiát.

Március

Indigószín, kékeslilás,
mély ibolya, fekete pöttyökkel.
Helyenként
egy-egy gyémántszikra villan,
tébolyult fénycsóva
a tompa színspektrumban.
Tompa mélabú, éles lüktetés,
falzett egy lassu-lassu, puha dalban.
Múlik a zsibbadt tél,
skorbutos a lélek,
a hegek és repedések
mentén felizzik az érzékeny szövet,
ahogy a tiszta, csípős elixír
leszivárog a szubatomi közökön.
Kering a nedv, indul a szekér,
nincs mese: a természet
berúgta motorját.
Zörög a pitvar, melegszik a szív,
surrog a vér, zubog a nyirok,
és te csak állsz a rád zúduló zsongásban,
védtelenül - a kitin még lágy,
de a tavasz már kikergetett
a tavalyi páncélból.
Imbolygó, kétely marta,
bizonytalan, illékony, bőr nélküli világ.
Visszabújnál, de nem lehet.
Újraszültek, megszülettél.
Az alkímia végbement.
Lüktess, érezz, fájj, élj.
Ez a csoda. Ezért vagy. Ne félj.

Fürdés

Ez is egy régebbi.

Négyeshatos, Corvin-negyed, felhős fülledtség, 38 fok. A hajam még tart, de én mindjárt hőgutát kapok. Az egész város lefojtva, remegve várja, mikor csap már le a vihar, a feszültség érezhető. Tülkölő autók, villamoson kiabálva méltatlankodók, finoman remegő kéz (az enyém). Blaha, a nemzetközi helyzet fokozódik. Oktogon, éjfekete, sűrű fellegek az Andrássy felett. Összébb húzza magát a város. Jászai, első széllökések és kósza esőcseppek. Margit híd, végre kitör: majdnem lefúj minket a Dunába járgányostul, arculcsap az esővíz, menekülő emberek mindenhol. Mintha egy death metal számban lennénk. Budai hídfő, az élelmesebbek a villamoson leszállás előtt cipőt cserélnek. Van nálam egy tornacipő, én is. A gyalogosok kezéből (már ami az infernón át látszik belőlük) válogatás nélkül tépi ki a szél az ernyőt. Széna tér: leszállás. Már senki sem siet sehova: bokáig érő patak rohan keresztül az úttesten, 20 másodperc után csuromvíz a lábam, ennyit a tornacipőről. Még nem értem át a kereszteződésen, és már a hátamon is folyik végig, a ruha esetlen koalaként himbálódzik ázott tagjaimon. Annyira jó!!! Körülnézek, és mindenkin ugyanazt látom: visongva, kurjongatva szaladgálnak az égszakadásban, páros lábbal ugranak a pocsolyákba, kiabálnak: Vihar van!!! Itt a víííz!!! A villámok elektromos feszültsége az idegrendszerekben is kipattan és mint a viharlánc, egyre terjed. Egy hirtelen széllökés újabb adag esővizet zúdít a nyakunkba - és erre a mellettem addig fegyelmezetten lépkedő, inges-szemüveges-szakállas flegma képű srácból is olyan felszabadult, elemi ujjongás szakad fel, mintha tízévesen száguldana lefelé a vízicsúszdán. Fürdik a város, veti le magáról az elmúlt napok napfürösztötte ólomporát.

Mire az Ostrom utcába érek, már a táskám bélése is csuromvíz. Mintha a Dunából másztam volna elő. Békés mosollyal cuppogok végig a járdán, a lelkem narancssárga vízilufi, csordultig tele pajkos kuncogással.

felpörögve

Jason Statham Magyarországon forgatott. A hír hallatára keletkezett az alábbi.

pestre jön majd jason statham,
ő, aki sose lesz tetem -
kemény
legény.

járművek mestere, zord hős,
s nagy szerencsénkre még nem nős -
eped,
reped

érte a szív. a szállító!
az a férfias vállív, ó!
teszto-
szteron!

remélik most nők ezrei,
hogy majd sikerül felszedni,
etye
s petye

váltaná egymást szép sorban...
...hogy nézne ki egy szál shortban?...
ejnye-
bejnye!

 

 

süti beállítások módosítása